| BESZÁMOLÓK A GALÉRIÁBAN TALÁLHATÓ ESEMÉNYEKRŐL |
Szegedi Esperesi Kerület gyalogos Mária zarándoklata, 2011. május 29.
Idén májusban második alkalommal vettünk részt a Rózsafüzér társulatok által szervezett zarándoklaton. A Szeged egyházközségeinek tagjaiból álló menet Tápéról indult, majd a Felsovárosi templom és a Dóm érintésével az Alsóvárosi kegytemplomba érkezett. Útközben csatlakoztak Petofi-telep, Tarjánváros, Felsováros, a görög-katolikus és más egyházközség hívei.
A zarándoklat közös célja: a városlakókért, az egyházközségek papjainak és a híveinek lelki megújulásáért imádkoztunk. Egyénileg pedig a zarándokok legbensobb kéréseiket és felajánlásaikat vitték a Szuzanya elé. A Dómból Sutka István atya Szent Patrik imájával bocsájtott el bennünket. Többszázan indultunk tovább az Alsóvárosi templomba kereszttel, lobogókkal, rózsafüzért imádkozva és Szuz Máriás énekekkel. Tarjánból is szép számmal vettünk részt a zarándoklaton.
A zarándoklat - mondta Kondé Lajos atya az Alsóvárosi templomban tartott záró szentmisén - a lábak imája. Minden lépésünkkel közelebb érünk - a Rózsafüzér Királynojével, Máriával - a célunkhoz, Istenhez.
A zarándoklathoz Mária monogramjával készült medálokat viseltünk, amelybol még van plébániánkon, valamint énekes könyv is készült erre az alkalomra. Felemelo volt ezeket az énekeket énekelni vagy hallgatni az úton és a templomokban. Feladatunk, hogy ezeket tökéletesen megtanuljuk és megtanítsuk az utánunk jövoknek.
Vassné Anikó
Ezzel a címmel került megrendezésre pünkösd hétfőjén a Tátra téri
Szent Gellért Templom Plébániai Közösségi Napja. A feleségemmel nemrég
léptünk be ebbe a közösségbe, és eljöttünk erre a közösségi napra,
azzal a szándékkal, hogy megismerkedjünk a közösség tagjaival.
Az
időjárás kegyes volt hozzánk, nagyon szép, kellemesen meleg,
napsütéses időnk volt. Ennek köszönhetően az esemény, nagyobb részét a
plébánia kellemes árnyas udvarán tölthettük.
A nap egy benti diavetítéses előadással kezdődött. Ennek tárgya a
2011-es évre meghirdetett Családok éve és az EU által meghirdetett
Önkéntesség éve volt. Ennek során sok információt szereztünk az
önkéntesség fogalmáról, megnyilvánulási formáiról. Számomra kiderült,
hogy az önkéntes tevékenység egyes embereknek már eleve alapvető
igénye, de sok embertársunkat nevelni kell erre és rá lehet vezetni az
önként végzett munka örömére. Ezzel gyarapítjuk hazánk úgy nevezett
"társadalmi tőkéjét", amely nagy gazdagságot jelent, és értéke nem
csak forintban fejezhető ki.
Aztán kiscsoportos beszélgetések következtek az alábbi témakörökben: Család és egyházközségi szolgálat, Család és evangelizáció, Család a családokért, Család és szeretetszolgálat. A csoportokban főleg ismerkedések voltak és a témák pontosítása, ki hogyan képzeli el a helyét az önkéntes tevékenységben. Mi nem kezdőkkel találkoztunk, a csoportban levők már komoly önkéntességi múlttal rendelkeztek. A tettrekészség, segíteni akarás mindenkiben meg volt.
A közös ebéd hangulatát emelte a sok szaladgáló gyermek. Jó volt együtt lenni a nagycsaládosokkal, érezni, hogy ezek a fiatalok nem csak "vállalták a gyermekeket", ahogyan ma az ijesztő demográfiai adatokról nyilatkozni szoktak, hanem nagy szeretettel elfogadták Isten ajándékait, három, négy, hat gyermeket. Érthető volt, hogy a család jelentőségéről kevesebb szó esett, hiszen erről minden jelenlevő, gyakorlott nagymama, nagyapa, édesanya, édesapa hosszasan tudott volna beszélni. Inkább a gyakorlatban láthattuk meg a család hatékonyságát, egy kis családi koncert alkalmával. Csodálatos hangzású zeneszámokat élvezhettünk! A zenélő családok nagy része sokgyermekes volt és a járni és beszélni tudók már szerepeltek is, énekesként vagy olyan hangszereken, mint fuvola, furulya, hárfa, (ebből kettő is volt) ütőhangszerek. A felnőttek és nagyobb gyerekek profi módon zenéltek szintetizátoron, villanyzongorán, elektromos és akusztikus gitáron, hegedűn, citerán, és persze énekhangon. Az egyik család mind a hat gyermekével adta elő a darabját, de minden előadó csoportban ott voltak a kisgyerekek is, nagy számban. Csodálatos zenei élményben volt részünk. Többször is elhangzott a megérdemelt vastaps.
Azután két hivatalos esemény következett, három új akolitus jelölt bemutatkozása és beiktatási cermóniája, majd az ünnepi Szentmise. Úgy éreztük, hogy hosszas keresgélés után hazaérkeztünk ebbe a közösségbe.
Szőke Tibor és Ilona
Képzelt riport a Szentlélek pünkösdi látogatásáról
(Plébániai lelki nap a Szeged-Tarjánvárosi Szent Gellért Plébánián, 2011. június 13.)
Pünkösd szombatján a Szentlélek elbúcsúzott az Atyától és a Fiútól és a Föld nevű bolygó felé vette az útját. Néhányszor körbesuhant a földtekén, megpihent Csíksomlyón, zúgó széllel és friss záporral tisztára mosta a zarándokok szívét, majd pünkösdvasárnap szétáradt az egész világon, megvigasztalva és megerősítve mindazokat, akik Őt hívták és várták.
Mitagadás, e nagy munkában harmadnapra igen elfáradt. Hazaindulása előtt egy kis pihenésre vágyott. Leereszkedett hát egy kis külvárosi templomtéren.
A plébánia udvar üres, a nagy körtefa alatt vendégváró asztalok és padok sorakoznak hívogatóan. A zöld pázsiton csak a fekete gombóc, Bogár kutya szaladgál le-fel, szájában rázogatva téli takaróját, a barna szőrmellényt.
Benn a templomban sokan ülnek, a nyakukba akasztott névtáblák tanúsága szerint ők a szegedi Szent Gellért Templom Plébániai Közösségi Napjának résztvevői, akik most a "Család és önkéntesség"-ről hallgatnak okos szavakat egy szép szőke fiatalasszony, Bucskóné Ágota előadásában.
"Pünkösdi lelki nap - gondolja a Lélek - nekem itt a helyem!" Besurran a kitárt templomkapun és betölti a teret.
Az előadás érdekes, kicsit tudományos, de mégis érthető. Megnyílnak a fülek a hallásra: rádöbbennek az emberek, hogy amiket már évek hosszú sora óta önként, szabad akaratból és ellenszolgáltatás nélkül gyakorolnak szeretetből a családban, a szomszédságban vagy a plébániai közösségben, az a "közjót gyarapítja" és a "társadalmi tőke" része.
Az előadás után csoportbeszélgetésekre kerül sor. Négy téma közül lehet választani:
- Család és egyházközségi szolgálat
- Család és evangelizáció
- Család és szeretetszolgálat
- Családok a családokért
A Szentlélek érdeklődve figyel és szólásra ösztönöz mind a négy helyen.
Mosolyok, visszaemlékezések, vallomások gazdagítják az együttlétet. S közben egyre többet tudnak meg egymásról a beszélők. Még bele sem lendülnek, máris lejár az erre szánt idő.
A tapasztalatok megosztása közben gyermekzsivaj tölti meg az előteret. Ebédre érkeznek a gyerekek, akik a délelőttöt a szomszédos közösségi házban remek játékkal töltötték néhány áldozatkész fiatal és cserkészvezető felügyelete mellett.
Az udvari nyüzsgő forgatagban gyorsan fogy a virsli, majd az ügyes segítő kezek felszolgálják az összehordott finom házi süteményeket is. Kávé és üdítő mellett kezdődik az ebéd utáni csendes beszélgetés az árnyas fák alatt. A fiataloknak a közösségi házban könnyed ifjúsági filmet vetítenek pihentetőül.
Délután háromkor ismét összegyűlnek a résztvevők a templomban. Családi zenélés a következő program - természetesen szigorúan önkéntes alapon.
A Szentlélek ekkorra már bizonyára jól kipihente magát, mert hatalmas erővel kovácsolja eggyé az egész társaságot.
Sorra jönnek a családok - számtalan műfajjal, sokféle hangszerrel, sok-sok énekszóval és minden korosztállyal. Tomboló vastaps a jutalma minden produkciónak. Nevetünk, folyik a könnyünk és ujjongó öröm és hála tölti el a szívünket: Van remény, van jövő, van feltámadás! Nekünk, a családnak, a közösségnek és a hazának...
Méltó folytatása a programnak a LUMEN együttes énekével-zenéjével kísért szentségimádás. Ennek végén az új plébános, dr. Benyik György atya leborulva mond köszönetet az Úrnak a közösségért, amelynek vezetésére megbízást kapott.
A nap bekoronázása az esti hálaadó szentmise. Ünnepélyességét fokozza, hogy három új akolitus (világi segítő) kezdi meg működését e napon. Őket és családjukat plébános atya mutatja be a híveknek a mise kezdete előtt. Majd megáldja a formaruhájukat és a négy régi akolitus segítségével beöltözve állnak mindannyian az oltár köré. Az Oltáriszentséget első alkalommal szolgáltathatják ki a rájuk boldogan és büszkén feltekintő családtagjaiknak és a híveknek.
A szentmise véget ér. A templom kiürül.
A Szentlélek mosolyog és mindenkit hazakísér. Vigyázzunk Rá, hogy sokáig velünk maradjon!
Bereznainé Deák Judit